Úgy elmennék a világba,
az ismeretlen magányába,
Keresnék ott százszor szépet,
Bejárnám az összes rétet.
Félnék az első éjjeltől,
Körülöttem sok fa kidől,
De a világ megvéd engem,
Puha fűre hajtom fejem.
Kezed nyirkos földet túrja,
Benne van a világ búja,
Finom annak az illata,
Attól növünk jó magasra
Jó magasra álmok törnek
Aztán pedig ködbe vesznek,
Úgy zuhannak rá e fára,
Letörik az egyik ága.
Megkereslek édes álom,
Amíg a világot bejárom
Ketten együtt, világ szélén,
Együtt ugrunk le a végén.
